Zene: Evanescence - Bring Me To Life


Rendőrautók szirénái hallatszottak a távolban, ezért el kellett innen tűnnünk, mielőtt itt találnak. Biztos valamelyik rendőr riasztotta őket vissza az őrsre. A serif sem akart ott maradni, félt, hogy lebukik a társai előtt, így szó nélkül jött velünk, sőt, mutatott egy hátsó kijáratot is, ahonnan kijuthattunk.

A kocsim a parkolóban maradt, így Lizével mentünk. A Salvatore házhoz tartottunk, én a kocsiban próbáltam a nőtől bocsánatott kérni, de hiába. Ez mondjuk várható volt, azok után, amiket tettem. Caroline-tól így is jobban tartottam. A birtokra érve elrejtettük a serif kocsiját, nehogy a járőrök felismerjék. Liz most nem mehetett vissza a rendőrök közé, még a végén elárulta volna magát, és megölték volna.
   - Beszélni akarok a lányommal, hívjátok ide! - ez volt az első mondata, amint belépett a házba. Damonnal összenéztünk, tudtuk, hogy neki is el kell majd mondani, mit tettünk. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam.
   - Szia, Caroline!
   - Szia, Linda! Mond mi van! Sikerült a mentőakciód?
   - Kicsit túl jól sikerült... Ide tudnál jönni a házba?
   - Persze, miért, baj van?
   - Hát... Valószínűleg gyűlölni fogsz...
   - Miért, mit csináltál?
   - Csak... Gyere ide!
   - Oké. - hangja bizonytalan volt. - Figyelj, anya nem volt bent az őrsön? Már lejárt a munkaideje, de még nincs itthon. - nem tudtam neki hazudni.
   - De... Bent volt... Ezért is gyere ide!
   - Úristen! Mi?! Linda, ha megölted anyámat, én...
   - Nem halt meg! - vágtam közbe. - Nem halt meg... - ismételtem magam halkan.
   - Akkor mi van?!
   - Gyere ide, és mindent meg fogsz tudni!
   - Oké, tíz perc...
Nagyot sóhajtottam, mikor letettem a telefont. Damon odalépett mellém és támogatóan a vállamra tette a kezét.
   - Haragudni fog rád, de majd megbékél.
   - Gondolod? Hisz megöltem az anyját.
   - Ő is tudja, milyen, mikor elvesztjük a fejünket. Ez a vámpírlétünkhöz tartozik. Meg fogja érteni.
   - Nagyon remélem... - meredtem Caroline anyjára, aki a kandallóban ropogó tüzet bámulta mozdulatlanul, kisírt szemekkel.

Körülbelül negyed óra múlva nyílt az ajtó és besuhant rajta Caroline. Mikor meglátta az anyját egy nagyot sóhajtott, szinte hallani lehetett, ahogy a kő leesett a szívéről. Odafutott hozzá és megölelte. Engem már a sírás kerülgetett, csak dermedten álltam, kezemet a számra tapasztva és néztem őket. Hirtelen Caroline megrökönyödött, kicsit eltolta magától az anyját, majd rémülten vizsgálta.
    - Itt valami nincs rendben. - állapította meg hosszú várakozás után.
    - Ó, hogy azt a jó kur... - nyeltem el magamban a káromkodást, miközben a plafonra vetettem a pillantásomat zavaromban.
    - Nem érzem a véred szagát. Nem... Nem leszek éhes, ha megölellek. Nem akarlak megölni. - sorolta a lány, hogy mit érez, vagyis, hogy mit nem érez. Ekkor, mintha megvilágosodott volna, ránk pillantott. Én és Damon zavartan álltunk és nem mertünk a szemébe nézni. - Mi a jó büdös francot csináltatok az anyámmal?! - kiabált ránk.
   - Nos, az úgy volt... hogy, szóval mikor én... - kezdtem el magyarázkodni, de Damon közbevágott.
   - Véletlenül átalakítottuk. - ezután odasúgott nekem valamit: - A rossz dolgokat mindig gyorsan közöld, nem üt akkorát.
   - HOGY MI??! - kiabáld Caroline azon a nagyon magas, zavaró hangján. - És mi az, hogy nem üt akkorát?! Egy ilyen dolog nem üt akkorát?! Ne sugdolózz Damon, hallak! - mind elhallgattunk, két percig senki sem szólalt meg, csak a ház felett repkedő hollók károgását lehetett hallani.
   - És ki volt?! - folytatta a lány idegesen. Erre egyikünk sem válaszolt, de Liz kisvártatva megszólalt.
   - A lány bejött az őrsre Damont keresve. Megölt ott bent mindenkit. Miután kiszedte belőlem, hol van Damon, hasba lőtt...
   - Te... RÁLŐTTÉL ANYÁMRA?!
   - Caroline, ne haragudj, nagyon zaklatott voltam, és előtört belőlem a szörny, azt sem tudtam, mit csinálok, és...
   - Fogd be! Te többet hozzám ne szólj! - Ekkor már egy kósza könnycsepp is megcsillant a szőke lány szemében.
   - Aztán ott feküdtem a földön... - mesélte tovább Liz - jött Damon és megitatott a vérével, utána veszekedni kezdtek... A sebeim begyógyultak, és a karóért nyúltam, hogy megöljem őket. Akkor a lány fellökött és minden elsötétült. Fél órája ébredtem fel...
    - Caroline, esküszöm utána már nem akartam bántani, de meg akarta ölni Damont ezért ellöktem, és beverte a fejét...
    - Azt mondtam te ne szólj hozzám! - látszott a lányon, hogy teljesen össze van törve. Csak az anyját ölelgette. Már én is sírtam, ott bőgött a három nő, csak Damon tartotta magát.
    - Nem akarlak látni... Tűnj innen! - folytatta Caroline. A szavai teljesen összetörtek engem. Felrohantam a szobámba. Nos, igazából nem mentem be a szobába, leültem az emeleti folyosón és onnan hallgatóztam.