Zene: Linda Kiraly - Love Is Overrated


Másnap reggel arra keltem, hogy Damon feje a mellemen volt és úgy alutt. Kicsit még horkolt is. A kettőnk kapcsolatán járt az agyam. Még mindig határozottan éreztem valamit iránta, de már nem olyan erősen, ráadásul a bizalmam is elszállt, viszont már megbocsátottam neki. Ha az agyamra hallgatok, akkor messziről elkerülöm és barátságon kívül semmi mást nem akarok tőle. Ő egy tipikus nőfaló, az a hűtlen, szívtelen rosszfiú típus, akikkel tilos összejönni. Ez egy aranyszabály nálam. Viszont ha a szívemre hallgatok…

akkor nem tudom. A szívem jelenleg bizonytalan. Arra jutottam, hogy itt nem tudom rendesen átgondolni a dolgokat, mert Damon mindig belehorkant az elmefuttatásomba. Úgy döntöttem, elmegyek fürödni, és majd ott gondolkozom még. Óvatosan kimásztam a srác alól, letettem a fejét a párnára és hangtalanul besuhantam a fürdőbe. Jó nagy vizet engedtem magamnak a pezsgőfürdős kádba, teleraktam habbal és belemerültem. Itt végre tudtam relaxálni.
   Pár perc múlva nyílt az ajtó és Damon sétált be hatalmas vigyorral a képén.
   - Hé! Épp fürdök, ha nem zavar! – kiabáltam rá zaklatottan.
   - Ne aggódj, nem zavar. – mosolygott tovább.
   - De engem te igen! – közben magamra húztam az összes habot.
   - Jaj, mit szégyenlősködsz? Láttam már mindened. Éreztem már mindened…
   - Na jó, most hagyd abba!
   - Oké, csendben leszek. – elkezdte levenni a ruháit, Én csak néztem, hogy most meg mi a fenét akar. Mikor teljesen meztelen volt, a gyomrom összeugrott. Neki volt a legtökéletesebb teste a világon. Beugrott mellém a kádba.
   - Már ne is haragudj, de mi a fenét csinálsz?!
   - Megfürdök! És kényeztetem magam a pezsgőfürdőben. Probléma?
   - Van! Te!
   - Ugyan már, Linda! – megsimította a combomat a hab alatt. – Lazíts! – tovább simogatott és egyre közelebb jött.
   - Damon! Állj le!
   - Nem akarok. – suttogta a fülembe, aztán megcsókolta a nyakam. A keze egyre feljebb és beljebb csúszott a combomon, a szívem egyre hevesebben vert. Tudtam, hogy le kéne állítanom, de nem akartam. Az ujjai végül teljesen becsúsztak oda középre, én egy halk nyögéssel fejeztem ki tetszésem.
   - Na ugye, hogy akarod. Baráti szex. Nincs is ennél jobb. – mondta, majd fölém hajolt, aztán rám mászott. Szeretkezni kezdtünk…

   Két óra múlva hagytuk el a fürdőszobát, addigra már mindenki meg is reggelizett. Apa jó fej volt, csinált palacsintát, meg kávét. Mi úgy mentünk le az emeletről, mintha semmi sem történt volna és leültünk a reggelizők közé.
   - Na, mi a terv mára, fiatalok? – kérdezte apa.
   - Hát kéne valami rendes kaja, szóval keresünk egy kórházat. – nevetett Damon, mire én hasba vágtam.
   - Nem tudom, szerintem találkozok a barátaimmal, meg megmutatom Bonnie-éknak a várost.
   - Hmmm… Engem is bemutatsz a kis barátaidnak?
   - Nem, Damon, de már megmondtam. – válaszoltam unottan, nem volt kedvem a poénjaihoz. Közben küldtem sms-t a csajoknak, hogy itthon vagyok, és hogy menjünk el valahova.

Megreggeliztünk, már egy csomó idő eltelt, de a lányok még mindig nem írtak vissza. Azon gondolkoztam, biztos megsértődtek rám, amiért szó nélkül leléptem és most szóba sem akarnak állni velem. Aztán csengettek. Futottam az ajtóhoz, kinnyitottam és Sarah, Jennifer, Nicki és Ashley ugrottak sikítva a nyakamba. Én is sikítozni kezdtem, így ugráltunk az ajtóban ölelkezve, mint az agyatlan, plasztik picsák. El akartam kezdeni mesélni, mikor Bonniék lejöttek a lépcsőn. Mindenkit bemutattam mindenkinek, aztán a többieket megkértem, hogy kicsit hagyjanak magamra a lányokkal, mert sok mindenről kell beszélnünk. Különösen Damont küldtem el, akire természetesen a csajok egyből felfigyeltek, ő meg rögtön elkezdte játszani a macsót.
   - Linda! – súgták egyszerre. – Ki ez a rohadt helyes srác? – Damon persze messziről hallgatózott.
   - Ő? Csak egy rohadék.
   - Szexi rohadék… - nyáladzottak Sarah-ék. – A pasid?
   - Isten ments! – mondtam szemrehányó pillantásokat vetve rá.
   - Akkor szabad préda! – ujjongtak.
   - Nem nagy préda, ha értitek mire gondolok. – mondtam nevetve, próbáltam aláásni Damon egóját.
   - Miért? Mégis megvolt?
   - Ja, de csak szex, normális nő tőle nem akar mást.
   - Akkor én nem vagyok normális! - sóhajtott Jennyfer, miközben sóvárgó pillantással nézet beszélgetésünk tárgyára.
   - Ezt már tudtuk! - mondtuk egyszerre és jókat nevettünk.

Úgy döntöttünk, lemegyünk a tengerpartra fürödni, ahogy mindig is szoktuk. Kora délután értünk le, előbb a büféhez mentünk hamburgerért, meg üdítőért és csak utána a partra. Lepakoltuk a cuccainkat, levetkőztünk fürdőruhára és bekentük egymást naptejjel. Bonnie-t is bevontuk, a strandoló pasik meg mind ránk meresztgették a szemüket. Mikor Damon levette a ruháit, az összes lány kórusban felsóhajtott.
   - Ne már! Olyanok vagytok, mint a kiéhezett hiénák, mikor döghúst látnak. - vágtam hozzájul szemrehányóan.
Napoztunk, fürödtünk, Alaric és Damon dobáltak minket a vízbe, úszkáltunk, lehúzogattuk egymás bugyiját a víz alatt, hülyéskedtünk. Jól éreztünk magunkat, nagyon hiányoztak már a barátaim, örültem, hogy itthon lehetek és tölthetek velük egy kis időt. Hiányzott a régi életem, még a sok furcsa és hátborzongató dolog előttről, viszont a vámpírrá válást nem bántam meg, pedig tudtam, hogy minden normális ember ezt tenné. Azt hiszem örültem, hogy kiszakadhattam a monoton mindennapokból és volt egy kis új izgalom az életemben. Ha ehhez az kell, hogy vámpír legyek és az életemet kockáztassam a világ megmentéséért, hát legyen...
   Késő estig kint voltunk a parton, teljesen ránk sötétedett, de nem akartunk hazamenni, még a rengeteg szúnyog sem zavart senkit. Őszintén, engem egy se csípett meg, pedig ezernyi repkedett körülöttünk. Talán élőhalottból nem esznek. Kicsit távolabb, a stégen, ami egy kis vidámparká volt alakítva, láttam egy nőt. Mozdulatlanul állt egy helyben és minket figyelt. Nagyon ismerős volt, de nem tudtam, honnan. Csak feküdtem a homokon és bámultam, hátha beugrik, honnan ismerem. A jó látásomnak köszönhetően még innen, kb 50 méterről is egész jól láttam. Az arcát vizsgálva a felismerés mintha fejbe vágott volna. Ő az, aki átalakított a sikátorban! Gyorsan Damonhoz szaladtam, persze feltűnés mentesen, majd odasúgtam neki, kit láttam. Egyetértettünk abban, hogy találkoznunk kell vele. Elindultunk a stég felé hátra kiabálva a többieknek, hogy hozunk egy kis vattacukrot, mert tudtuk, hogy a nő is hallja, így tereltük el a gyanút. Mikor közeledtünk, hirtelen megfordult és elindult a tömegbe. Futni kezdtünk, hogy el ne veszítsük szem elől, de késő volt. Sehol sem találtuk a sok ember között. A boszorkány erőmnek hála, messziről kiszúrtam a természetfeletti lényeket, így rákoncentráltam, de a mellettem álló Damon összezavart. Mint mikor valami zavarja az adást. Így a hagyományos módszerel kerestük, körbejártunk mindent. A körhintához sorban állók között pillantottam meg. Mikor ő is meglátott minket, futni kezdett, mi meg utána. Már rég elhagytuk a stéget, mire utolértük a tengerparton. Damon elé ugrott és fellökte, én meg a földre szorítottam.
   - Csak beszélni akarunk! - mondtam neki. Ekkor kissé lenyugodott.
   - Mit akartok tudni? - zihálta.
   - Először is, ki vagy te?
   - A nevem Stella.
   - Te változtattál át, igaz?
   - Én voltam.
   - Miért?
   - Hát még mindig nem jöttél rá, hogy ki vagy te?
   - De igen, de te honnan tudtad, hogy én vagyok, akiről a jóslat szól?
   - Mondták. Parancsba kaptam, hogy változtassalak át.
   - Ki mondta? - kiabált rá Damon.
   - Pár vámpír... szövetkezett Klaus megölésére. Egyfajta szövetség. Én vagyok a Los Angelesi összekötő.
   - De ki mondta? Név szerint! - Damon egyre türelmetlenebb volt.
   - Egy nő. Aki összehozta a mi kis szövetségünket. A neve Katherine. Katherine Pierce. - erre ledöbbentem. Szóval Katherine már azelőtt tudott rólam, hogy találkoztunk? Ő végig ezt tervezte? Összezavarodtam, de láttam, hogy Damon is.
   - Katherine mióta tervezi ezt? - kérdezte.
   - Hát a szövetségünkbe kb 200 éve gyűjti a tagokat, olyanokat, akiknek Klaus ártott és bosszút akarnak. Azóta tervezi a jóslat bevonását is.
   - 200 éve? Akkor miért nem változtatta már rég át valamelyik felmenőmet?
   - Próbálta, de csak nő jöhetett szóba, akikkel megpróbálta, azok viszont mind belehaltak az átváltozásba. Viszont rámbízott valamit, amit át kell adnom neked. Ezért mondtam akkor éjjel, hogy még találkozunk. Gyertek velem! - kérdőn néztem Damonra, mire ő bólintott, hogy szerinte bízhatunk benne. Elindultunk.

Gyorsan mentünk, így hamar elértük a célt, azt a bérházat, ahol magamhoz tértem a vámpírrá váláskor. Felmentünk ugyanabba lakásba, ahol akkor voltam, az emlékek pedig, mint egy vízesés, öntötték el az agyam. Stella kotort valamit az egyik meglazult parkettadarab alatt, majd átadott egy papírdarabot, amit onnan vett ki. Kinyitottam, de nem tudtam elolvasni.
   - Ősi azték nyelv. - magyarázta - állítólag az igéhez vezető tibeti térkép helyét írja le. Menjetek el az egyetem történelmi szakára, ott van egy professzor nő, akinek az ősi azték a szakterülete. Majd ő lefordítja. A neve Dr. McAdams. De vigyázzatok, nincs-e csapda, a nőt igézzétek meg, úgy biztosan nem ver át, aztán menjetek a térképért, amilyen gyorsan csak tudtok! Most pedig hagyjatok magamra! Én megtettem, amivel megbíztak. Sok sikert! - ezután kitessékelt minket a lakásból és bezárta az ajtót.
   Damonnal egymásra pillantottunk, majd szótlanul visszamentünk a partra. A homokos parton sétálva a holdfényben az eseményekről beszélgettünk. Próbáltuk kitalálni, mi várhat ránk, majd hirtelen Damon valami nagyon furcsa, tőle szokatlan dolgot tett. Gyengéden megfogta a kezem, közelebb húzott magához, majd mélyen a szemembe nézett.
    - Linda, én... Nem akartam és nem is tudom, hogy történt de... kötődöm hozzád. Melletted már-már Elenát is elfelejtem. Boldogabb vagyok és úgy érzem teljes emberré válok a közeledben. Utálom ezt mondani, de... Szeretlek... Mit gondolsz? Megpróbáljuk? Együtt? - ezután hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, a lábam bizseregni kezdett és úgy éreztem mindjárt elájulok, mégis gondolkoztam a válasz előtt egy kicsit. Mélyen belenéztem a csillogó kék szemébe, megszorítottam a kezét, a tengerparton csak a hullámok zaja hallatszott, a hold fénye rávetült tökéletes arcára, ami most félelmet és izgatottságot sugárzott, ott álltunk csak mi ketten, mint a szerelmes filmekben. Majd végre sikerült válaszra nyitnom a számat: