Zene:Beyone - Broken-Hearted Girl


Any��k m�g mindig le voltak fagyva a h�r hallat�n. L�ttam, ahogy t�volabb h�z�dnak a kanap�n �s egy amolyan bizalmatlan testhelyzetet vesznek fel.
�� - �s… �s… Ez most mit jelent? – ny�gte ki anya nagy nehezen.
�� - Azt, hogy a kicsi l�nyukat meg�lt�k, azt�n felkelt, megevett p�r embert �s jobb form�ban van, mint valaha! H�t nem csod�latos?

�� - Damon, mondtam, hogy kussolj! �gy is el�g neh�z! Menj fel addig a szob�mba! – parancsoltam r�. Anyu�k m�r el is s�rt�k magukat.
�� - Te halott vagy? – k�rdezt�k r�m�lten.
�� - H�t meghaltam, de gyakorlatilag �lek, b�r nem teljesen. Ez el�g bonyolult…
�� - Akkor most zombi vagy? – k�rdezte apa.
�� - Nem! V�mp�r.
�� - �s hogy lett�l… ilyen?
�� - Nos l�nyeg�ben �gy, ahogy az el�bb elmondt�k. Egy v�mp�r megitatott a v�r�vel, azt�n meg�lt. Mikor fel�bredtem, emberv�rt ittam, �gy fejez�d�tt be az �talakul�s.
�� - Te emberi v�rt itt�l?! – sz�rny�lk�d�tt anya.
�� - Ha nem ittam volna, most halott lenn�k. Musz�j volt.
�� - �s most minek j�tt�l? Hogy meg�lj minket?
�� - Mi?! Jaj, anya ne csin�ld m�r! M�g mindig a l�nyod vagyok! – mondtam �s meg akartam �lelni, de ell�k�tt mag�t�l. Ez rosszabb volt, mint a pofon. A saj�t any�m tasz�tott el.
�� - �s mi ez a boszork�nyos baroms�g?
�� - J�, hogy k�rdezitek. Apa, te nem tudt�l r�la, hogy a Haward csal�d tagjai boszork�nyok?
�� - Mi? Hogy a mi csal�dunk? Nos… M�g a nagyany�m mes�lt ilyen t�rt�neteket a csal�dunkr�l, de… anya mindig megnyugtatott, hogy a mama kicsit szenilis m�r…
�� - Sz�val a te defektes csal�dod miatt van ez! – f�rmedt anya ap�ra. – �n megmondtam, hogy valami nem stimmel a nagyany�d k�r�l sem! �risten! Torzsz�l�ttekkel vagyok k�r�l v�ve! – �v�lt�z�tt, mint akinek elment az esze.
�� - De anya!
�� - NEKEM TE NEM VAGY A L�NYOM! CSAK EGY KORCS! – ezeket, a szavakat ord�tva rohant ki a h�zb�l. S�rni kezdtem, �s a padl�ra rogytam. Nincs rosszabb ann�l, mint amikor valakit�l a saj�t sz�l�je undorodik. Apa rendes volt, mert annak ellen�re, hogy �rezhet�en rettegett t�lem �t�lelt �s megpr�b�lt vigasztalni.
�� - Tudod, hogy nem gondolta komolyan! Csak megijedt. �s ha any�d megijed, olyan, mint egy bulld�zer. Vissza fog j�nni!

Bonni�k a h�tt�rben �lltak mozdulatlanul �s fesz�lten figyelt�k az esem�nyeket. Le lehetett olvasni a d�bbenetet az arcukr�l. �gy d�nt�ttek, ink�bb felmennek Damon ut�n a szob�mba.

�� - �s akkor most mi lesz veled, kicsim?
�� - J�l megleszek, apa. Csak van egy fontos feladatom, amir�l jobb, ha nem tudsz.
�� - De most milyen az �leted?
�� - H�t… gyakorlatilag olyan, mint eddig, n�mi v�ltoz�ssal.
�� - Embereket kell �ln�d?
�� - Nem! Nem kell. A k�rh�zakb�l szerz�nk olyan v�res tasakokat, amiben a leadott v�rt t�rolj�k. – erre �sszer�ndult az arca, val�sz�n�leg az undort�l, de gyorsan lepleztem �s �gy viselkedett, mintha semmi baj sem lenne.
�� - A l�nyeg, hogy j� vagy!
�� - S�t! Er�sebb �s gyorsabb vagyok �s szinte sebezhetetlen!
� �- T�nyleg �s mi�rt j�tt�l pont most haza? Ezekkel, az emberekkel?
� �- Nos, a v�rosban ahol lakunk, vannak v�mp�rvad�szok, akik �gy d�nt�ttek, kiirtanak minket. Damont siker�lt kimenten�nk, azt�n megsz�kt�nk, am�g lehetett.
�� - Damon az a nagysz�j� sr�c, akit felzavart�l? – mosolygott.
�� - Igen. Egy utols�, szem�t, �rz�ketlen bunk�! – h�ztam fel magam.
�� - Sz�val szereted.
�� - Mi?! Most mondtam, hogy milyen egy kib�rha…
�� - L�nyom! Neked mindig az ilyenek tetszettek. �s olyan �rzelem d�san besz�lsz r�la…
�� - �rzelem d�san?! D�h�sen! Nem tudod elk�pzelni, mennyire ut�lom!
�� - Akkor mi�rt mentetted meg �s hoztad ide? – apa r�tapintott a l�nyegre. Gondolkoztam, hogy ebb�l hogy m�szok ki, mivel azt is tudtam, hogy fentr�l hallgat�znak.
�� - Mert… Mert… Mert � is megmentett, �s mert � seg�tett megbirk�zni az �j �nemmel.
�� - Akkor biztos nagyon fontos vagy neki. Lehet, hogy � is szeret.
�� - � egy m�sik l�nyt szeret…
�� - �, sz�vem! Az nem z�rja ki, hogy m�st nem szerethet. – mosolygott sejtelmesen apu.
�� - Ha valaki szeret, csak engem szeressen! – Idegesen igyekeztem lez�rni a besz�lget�s ezen r�sz�t.
�� - H�t j�… �s meddig maradtok?
�� - Nem tudom, de ma este itt aludn�nk, ha nem gond! Meg lehet, hogy holnap is.
�� - Semmi gond, van egy csom� vend�gszob�nk, adj mindenkinek egyet!
�� - K�szi apa! Szeretlek! – nyomtam egy puszit az arc�ra �s felfutottam az emeletre.

�� „Ha valaki szeret, csak engem szeressen!” Ism�telte g�nyosan a szavaimat Damon, mikor fel�rtem a szob�mba, mik�zben a tang�im k�z�tt turk�lt.
�� - H�zz el att�l a fi�kt�l! Mi�rt vagy egy hatalmas p�cs?!
�� - Jaj, h�zz el att�l a fi�kt�l!
�� - Ne ut�nozz!
�� - Jaj, ne ut�nozz!
�� - DAMON!
�� - Jaj, Damon! – folyamatosan g�nyosan ism�telgette, amiket mondtam, mik�zben k�rbe-k�rbe kergettem a szob�ban. Bonnie �s Alaric az �gyon �lt �s hangosan nevetett.
�� - Fantasztikus a szob�d! – mondta Bonnie, mik�zben v�gigfutatta tekintet�t a helys�gben.
�� - K�szi! Na megmutatom a vend�gszob�kat.
�� - �n veled alszom! – jelentette ki Damon.
�� - Nem, te az utc�n alszol! – idegeskedtem.
�� - „Nem, te az utc�n alszol!”
�� - Ne kezd m�r megint! – n�ha olyan volt, mint egy �vod�s. �s nagyon bunk�, meg gonosz, de alapj�raton nem ut�ltam �t, s�t, �r�ltem, ha a k�zelben van �s megnevettet a flegma st�lus�val, b�r igyekeztem azt mutatni, hogy mennyire ideges�t�.

K�s�bb mindenkinek megmutattam a szob�j�t, kimostuk a koszos ruh�inkat, �n Bonnienak adtam az eny�imb�l, de Damonra �s Alaricra nem voltak j�k ap�m ruh�i, �gy k�nytelenek voltak egy sz�l als�gaty�ban lenni, aminek mi, l�nyok, kifejezetten �r�lt�nk. Vacsora ut�n mind felment�nk a szob�inkba lefek�dni, aludni. Nagyon f�radtak voltunk.
�� P�r �ra m�lva m�r val�sz�n�leg mindenki aludt, az �n szemem is leragadni k�sz�lt, mikor hirtelen ny�lni kezdett az ajt�. Damon libbent be als�nadr�gban, ostoba vigyorral a k�p�n.
�� - Nem megpof�ztam, hogy a maradj a helyeden?! – kiab�ltam suttogva.
�� - Nem vetted m�g �szre, hogy sosem teszem, amit mondanak? – v�laszolt, majd bepattant mell�m az �gyba �s beb�jt a takar� al�. – V��! Egy �gyban az ellens�ggel! – viccel�d�tt, mire oldalba r�gtam.
�� - Ha m�r ide pof�tlankodt�l, akkor hagyj aludni!
�� - Igenis, f�n�kasszony! Am�gy… a viccet f�lre t�ve… Nagyon sajn�lom, ami any�ddal k�ztetek t�rt�nt.
�� - Ki gondolta volna, hogy ilyen any�m van…
�� - El tudom k�pzelni, mit �rezhetsz most. Velem is megt�rt�nt. De akarom, hogy tudd, �n mindig itt leszek neked! Sosem hagylak el!
�� - V��, Damon, kedves volt�l!
�� - Tudom, n�ha vannak gyenge pillanataim.
�� - K�sz�n�m!
�� - Nincs mit! – adott egy puszit a homlokomra.

Ezut�n percekig csak n�zt�k egym�st �s mosolyogtunk. A takar� alatt simogatta a v�llamat. Egyszer csak elkezdt�nk k�zeledni egym�shoz. Egyre k�zelebb �s k�zelebb �rtek az ajkaink. M�r csak centik v�lasztottak el minket.
� ��- Linda! – suttogta �rz�kien Damon, mik�zben m�g mindig a szemembe n�zett.
� ��- Igen? – v�laszoltam hasonl� k�ppen, felk�sz�lve a cs�kra, mint a romantikus filmekben.
� ��- Mondanom kell valamit… - mikor ezt kimondta, �sszeszorult a gyomrom. Tal�n m�gis szeret? Most akarja elmondani? Mintha pillang�k repkedtek volna a hasamban.
���- Mondd! – erre m�g k�zelebb hajolt, az orrunk m�r �ssze�rt.
���- Sz�val… Van egy pattan�s az arcodon!
���- ���! Te rohadt szem�t, tet�! – p�f�ltem a p�rn�mmal, mire hangosan r�h�gni kezdett. Most nagyon ideges voltam r�, de m�gis nevettem, mert annyira �gyesen �tvert. – Ut�llak!
� �- Tudom, hogy szeretsz!
�� - Te p�cs!
�� - Na! Adj egy puszit!
�� - Nyald ki a seggem!
Mind ketten nevett�nk, �s j�t�kosan verekedt�nk az �gyban. Most az egyszer nem �reztem ir�nta semmif�le vonzalmat, nem �gy tekintettem r�, mint egy f�rfira, ink�bb, mint a b�ty�mra, vagy egy haveromra. Ennyi volt? Siker�lt volna kiszeretnem Damonb�l?