Zene: Lady Gaga - Bad Kids


Onnantól kezdve egész addig nem hagyott békén, míg ki nem másztam az ágyból és nem mentem a fürdőbe, de még ott is csak sürgetett. Én már olyan ideges voltam, hogy azt hittem leütöm. De hiába faggattam, nem volt hajlandó elárulni, hova a francba akar cipelni.

Lezuhanyoztam, megcsináltam a hajam, kisminkeltem, mikor a szobámba értem, az összes ruhám össze volt túrva.
   - Te meg mi a f*szt csináltál a cuccaimmal?! - förmedte a srácra, aki valami bőröndbe pakolt. - Ki akarsz dobni?! Azért kellett felkelnem? Hogy elköltözzek?! Hogy te mekkora egy szemét kis pöcs vagy, Damon!
   - Nyugi már! Nem költözöl sehova. Csak elutazunk egy-két napra. - nyugtatott.
   - Ketten?
   - Ketten. Gondoltam, amíg a fürdőben vagy, rakok neked ruhát.
   - Nagyon kedves vagy, de inkább húzz innen, mert több kárt csinálsz, mint hasznot. Majd én összepakolok.
   - Oké, siess, addig bepakolok a kocsiba! - mondta, majd kirohant a szobából.
Rohadtul nem értettem, miért sietünk és egyáltalán hova megyünk. Arra gondoltam, talán Klaus visszajött és elbújunk pár napra, de ez nem volt valószínű, mert Damon nem volt ideges, nem is félt, az arcáról inkább izgatottságot lehetett leolvasni. Sőt, egész reggel vigyorgott. Már-már ijesztő volt.

   Kis idő múlva végeztem és lementem a földszintre. Ott is sürgetett, nem reggelizhettem meg, mert hogy nincs rá idő. Össze-vissza kapkodott, futkozott, ezt pakolt, azt pakolt, engem siettetett, mintha hiperaktív lett volna.
   - Damon nyugodj már meg, idegösszeroppanást kapok tőled! Hova megyünk?
   - Mint mondtam, az meglepetés. - majd vigyorogva elkapta a kezem és a kocsi felé rángatott. - Induljunk!
Inkább szó nélkül követtem, mert addig úgysem tudom meg, mire készül, amíg oda nem érünk.

   Elhagytuk a város és felhajtottunk az autópályára. Igyekeztem jó pofát vágni mindehhez, de idegesített, hogy nem tudtam, hova visz. Bekapcsolt a CD lejátszót és maximumra csavarta a hangerőt. Hátulról elővett egy véres tasakot és a kezembe nyomta:
   - Igyál, táncolj, szórakozz!
Úgy voltam vele, hogy belemegyek a játékba. Eliszogattam, énekeltem a számokat, rágyújtottam egy cigire, szórakoztam, ahogy kérte. Egész nap utón voltunk, késő délutánra már teljesen feloldódtam, épp a Black Eyed Peas I Gotta Feeling száma ment, mi meg üvöltöttük a szöveget, mint két elmebeteg. Kabrió kocsi volt, le volt engedve a teteje, én meg állandóan felálltam benne. Széttártam a kezeimet és élveztem az arcomba csapódó szelet.
   Estére egy tengerparti kisvárosba értünk a keleti parton. Damon nyugtázta, hogy megérkeztünk, majd egy régi motel parkolójába fordult. A motel elhagyatottnak nézett ki, senki sem volt a környékén, egy lámpa sem égett odabent. Talán csődbe ment és bezárták. Leálltunk a kocsival, kipakoltuk a cuccainkat és elindultunk befelé. Siettem a recepcióra, hogy szobát foglaljak, de pár pókon és sűrű pókhálón kívül nem volt ott semmi.
   - A hely úgy fél éve zárva van, mert feltűnően sok haláleset történt itt, ezért a városi önkormányzat bezáratta. - mosolygott Damon, majd odasúgta, mintha bárki is hallgatózna - A tulaj vámpír volt. - ezzel fogta magát, majd benyitott egy neki szimpatikus szobába. - Ez jó lesz! Nézd Linda ez a nászutas lakosztály! Szabad lesz? - majd hirtelen felkapott az ölébe és átvitt a küszöbön, mint ahogy a friss házasok szokták.
   - Tegyél le te állat! - vigyorogtam.
   - Van egy izgalmas ötletem. - kezdett a mondókájába. - Tudod Linda, az a jó bennünk vámpírokban, hogy míg az emberek bele tudnak halni különböző szerekbe, addig mi képtelenek vagyunk túladagolni magunkat.
   - Mire célzol? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
   - Arra, hogy mi következmények nélkül vadulhatunk. - erre az egyik bőröndből elővett egy műanyag tasakot, ami tele volt fehér porral.
   - Az az, amire gondolok?
   - Az ám! Kokain! És van más is. - majd elővett egy doboz cigit, de láthatóan nem egyszerű cigi volt benne, hanem fű. - És van még nálam wisky, vodka, bor és pezsgő.
   - Damon te egy rohadt nagy állat vagy! - nevettem hangosan. - De oké csináljuk! Üssük ki magunkat!

Volt nálunk hangszóró, amit a telefonomra tudtunk kötni, azon bömböltettük a zenét, táncoltunk, valami nagyon elmebeteg módon, ha valaki látott volna minket, dőlt volna a röhögéstől. Közben ittuk a rengetek alkoholt, koccintottunk pezsgővel és persze a tasakos vér is fogyott rendesen. A kezünkben ott lógott a füves cigi és folyamatosan szívtuk fel az orrunkba a kokaint. Annyi anyag volt a szobában, hogy esküdni mertem volna, hogy ez minimum egy millió dollárt ér. Kis idő múlva már nagyon részegek voltunk, meg a drog is dolgozott bennünk, mindenen röhögtünk és már alig álltunk a lábunkon.
   A röhejes táncunk kisvártatva erotikus táncba ment át, simogattuk egymást, Damon a fenekemet fogdozta, én meg a pólója alatt simogattam a hasát. Megfordultam és a fenekemet odanyomtam neki... hát... oda középre, ő meg a mellemet markolászta. Először megcsókolta a nyakamat, majd ahogy felé fordultam, vad csókolózásba kezdtünk és elkezdtük lerángatni egymásról a ruhát. Az ágyra dobott, majd rámvetette magát, most már félmeztelenül, letépte rólam a ruhámat, kokaint öntött a hasamra és onnan nyalta fel. Én közben karmoltam a hátát, téptem a haját, miközben élveztem, amit csinál. Egyre feljebb haladt, a nyelvével az egész testemet bejárta, eddigre már a melltartómat is letépte. Hirtelen megfogtam és megfordultunk, most én voltam felül. Végig nyalogattam az izmos hasát és letéptem róla a nadrágot. Nyaldostuk és harapdáltuk egymást az ágyban, nem törődve a több kiló droggal, ami belepett minket a kiszakadt zacskókból, amikre ráfeküdtünk. Már semmi ruha sem volt rajtunk, akkor leszorított az ágyra, én karomoltam a kezét, simogattam, szeretkezni kezdünk. Eszméletlen volt, ilyen jó még sosem volt, pedig sok fiúval voltam már. Általában mindig szimuláltam, de most nem kellett, sőt nem tudtam visszatartani a sikolyaimat. Ahol két vámpír szeretkezik, ott semmi nem marad épen: össze-vissza cikáztunk a szobában, nekicsapódtunk a falaknak, amik megrepedtek és lepotyogtak rólunk a képek és polcok. Az ágy is kettétört, az asztal, a széken, a piásüvegek, még az ablak is kitört. Órákon keresztül csináltuk, nem törődtünk vele, hogy ahogy a padlón csúsztunk, a rengetek üvegszilánk felszántotta a bőrünket, tele voltunk vágásokkal, amik persze szinte rögtön begyógyultak. Az egész épület reszketett alattunk, mintha fölrengés lett volna. Mikor orgazmusom volt hatalmas boszorkány erő tört fel belőlem, megrepesztette a falakat, a mennyezetet, még egy vízvezeték is eltörhetett a falban, mert ázott át a tapéta, a csillár, ami fel volt kapcsolva, hatalmas robajjal szétrobbant és a még izzó villanykörte szilánkok a hátunkba fúródtak. Harapdáltuk egymást, szívtuk a vért szinte minden testrészünkből. Ahogy karmoltuk egymást folyamatosan téptük fel a bőrünket, fájdalmas volt, de élveztem. Mikor Damonnak fájt valami, csak felszisszentett, néha egy kis ordítás féle is elhagyta a száját, ilyenkor mindig mosolyogtam.
   Körülbelül hat-hét órán keresztül szeretkeztünk, mire végeztünk, a szoba háborús övezetnek nézett ki. A padlóra huppantunk egymás mellé. Mindketten koszosak voltunk, a testünk csupa vér volt, egyrészt a saját vérünk is, másrészt pár tasakon átgurultunk. A véren kívül volt még rajtunk alkohol és izzadtság is. A nedves testünkre minden kosz ráragadt: hamu, kokain és törmelék. Undorítóak voltunk és büdösek az izzadtságtól. Ott feküdtünk, néztük a plafont és hangosan szuszogtunk, mint akik egy maratont futottak le. Szinte egyszerre néztünk egymásra, majd hangosan felnevettünk mindketten. Ez volt életem legjobb szexe, el sem lehet mondani, mennyivel jobb vámpírként, mint emberként. Úgy látszik az, hogy a vámpírok érzelmei és érzékei felerősödnek, az minden tekintetben igaz. Odamásztam hozzá, fölé hajoltam és megcsókoltam.
   - Kösz az estét! - erre ő csak mosolygott és bólintott.
  
  Odakint már világosodott. Attól féltünk, hogy valaki meglátja, hogy a motel szinte teljesen összedőlt, így gyorsan lezuhanyoztunk és indultunk tovább. Boldog voltam jelenleg senki mással és sehol máshol nem lettem volna szívesebben, mint ebben a kocsiban, ezen az úton, ezzel a férfival.
   - Tudod mi a gáz? -kérdezte.
   - Na mi?
   - Nincs se vérünk, se piánk, se füvünk. - nevetett. n is nevettem, nem is foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, életemben talán először önfeledten boldog voltam és talán először szerelmes is. Nem tudtam megmagyarázni, mi az a szerelem, mert még sosem éreztem, de most kötődtem Damonhoz, mindig mikor ránéztem, valami megmozdult bennem, imádtam vele lenni és utáltam, ha mással van. Ha ez a szerelem, akkor szerelmes vagyok Damonba. Végre beismertem magamnak. Tudtam, hogy megint a legrosszabbat fogtam ki, hiszen ő egy elég önző, bunkó, arrogáns pasi, aki kedve szerint használja ki az embereket és ráadásul másba szerelmes, de arra gondoltam, hogy biztos irántam is érez valamit, mert ha nem, nem hozott volna el ide, nem engedné, hogy vele lakjak, nem segített volna és nem lenne ilyen kedves velem. Abban reménykedtem, hogy ő is úgy érez, mint én, de ezt nem mertem szóvá tenni, mert el is ronthatok vele mindent. A hazafelé úton már sokkal nyugodtabbak és passzívabbak voltunk, nem ökörködtünk, csak hallgattuk a zenét.
   - Na, jól érezted magad? - pillantott rám.
   - Ja... Nem volt rossz. - próbáltam érdektelennek tűnni.
   - Nem volt rossz?! Azért ettől kicsit többre számítottam.
   - Hát, elég sok pasival keféltem már, nekem nem nagyon tudsz újat mutatni. - nevettem.
   - Ó! Sokkal? Te kis ribanc - ezen mindketten nevettünk. - Nekem életem... Hát nem mondom, hogy legjobb szexe volt, de benne van a top 3-ban.
   - Nem a legjobb?! Pedig a pasik mindig azt mondják.
   - Ja, csak én 170 év alatt voltam vagy 800 nővel. Abból a top 3-ban lenni elég jó. Nem?
   - Nem! Első akarok lenni! Tényleg. Ki az első? - érdeklődtem.
   - Katherine - vont vállat Damon.
   - Gondolhattam volna... - a hangom kicsit elkomorodott.
   - Na! Ne kezdj el hisztizni!
   - Nem szoktam. Azt te csinálod jól. Mikor három hétig ki sem lépsz a házból.
   - Nem léptem, mert nem volt kedvem látni azt a sok kis hülye gyereket a városban. Most itt vagyok, nem?!
   - Damon, te rám ne emeld fel a hangod!
   - Mert?! - kérdezte, most már elég idegesen. Nem akartam veszekedést, ezért valahogy el kellett innen terelnem a témát.
   - Mert ha továbbra is bunkózol... meg leszel bűntetve. - nevettem ismét. Erre már ő is jókedvre derült.
   - Ó igen?
   - Aha! Kikötözlek az ágyhoz és elfenekellek. - mondtam mosolyogva.

Késő este értünk haza elég fáradtan és éhesen, mivel egész nap nem ettünk, így gyorsan lehúztunk pár pohár vért wisky-vel keverve, csakhogy meglegyen a napi alkohol adag, majd mindketten elmentünk aludni. A különbség most az volt, hogy nem a saját szobámba mentem, hanem Damon mellé. Lekapcsoltuk a villanyokat, éppen aludni készültem, mikor a sötétben még a fülembe suttogott.
   - Pszt! Linda!
   - Mi van már? Álmos vagyok.
   - Csak annyi, ha esetleg éjjel nem bírnál ellenállni a szexi, ellenállhatatlan és tökéletes testemnek, akkor fogd vissza magad, mert nem szeretném felújítatni a házat!
   - Jaaaj de nagyképű valaki! Nem vagy ám akkora durranás! Na csönd és aludj! - majd a fal felé fordultam és becsuktam a szemem. Még magamban mosolyogtam egy kicsit, aztán elaludtam. Nagyon boldog voltam.