ZENE: Good Charlotte - Like It's Her Birthday


 - Köszönöm a figyelmet! A következő órára vegyétek át az amerikai polgárháború kiváltó okait! Ja, és úgy dolgozzatok, hogy senki sem ússza meg a röpdolgozatot!
  - ezekkel a szavakkal fejezte be Ms. Parker a mai utolsó óránkat. Végre mehettem haza. Az elmúlt években nagyon elegem lett az unalmas életemből...

 Abból, hogy minden hétköznap hajnalban kelek, hogy iskolába menjek, elherdáljam a napjaim felét, amit mással is tölthetnék, és még otthon sincs nyugtom, hisz a középiskola utolsó előtti éve már elég kemény, hogy otthoni tanulás nélkül megússzam… Fogtam a cuccaim és behajítottam őket a táskámba, majd szinte futólépésben igyekeztem elhagyni az épületet.
  - Hála Istennek péntek! – ujjongtam magamban miközben a parkolóba érve a slusszkulcsomat kutattam. Szerettem a hétvégéket. De végül is ki nem? De ez most különösen jónak ígérkezett… Rögtön egy bulival indul ma este, mivel holnap leszek 17 és ezt a nagy eseményt úgy a legjobb ünnepelni, hogy a barátaimmal talaj részegre isszuk magunkat egy clubban, ahova valójában 21 éves kor alatt be se mehetnénk. Milyen jó, ha valakinek clubtulajdonos az apja, nem igaz? Holnap, vagyis a születésnapomon a családommal Hawaii-ra utazunk a hétvégére. és abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy az egész kis nyaralás csak rólam fog szólni, a kis ünnepeltről. Már ha apa nem mondja le az egészet valami hülye munka miatt, mint tavaly…
   Végre itthon. A bejárati ajtón belépve olyan látvány tárult a szemem elé, amit a legvadabb rémálmaimban sem szerettem volna átélni. Anya és apa hawaii ingben hula táncot jártak az előszobában.
  - Hova megyünk holnap? Na hova megyünk holnap? – vigyorgott anya.
  - Hát én biztos tönkre, ha ezt most nem hagyjátok abba.  Ja apa! Megbeszélted már a kidobókkal, hogy ma mennénk a Skins-be?
  - Persze szívem. Tudják, hogy a főnök lánya ma lett 17 és ki akar rúgni a hámból!

  - Jé apa valamit elintézett és nem felejtette el. Erre sincs sok példa. Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom és mentem msn-re megbeszélni a többiekkel a ma estét. Elkezdtem valami gagyi vámpíros horrorfilmet nézni, amit Sarah adott kölcsön. Ő azt mondta, hogy egész éjjel nem tudott tőle aludni, annyira ijesztő volt, én meg fogtam a fejem a film közben, hogy ennyire szánalmas dolgot csak szándékosan lehet összehozni. Hat óra körül eszméltem fel, hogy készülődnöm kéne. Gyorsan megcsináltam a hajam és a sminkem. Olyan „gyors” voltam, hogy fél kilenckor még mindig egy szál tangában és trikóban álltam a fürdőben. Nagyon szexi akartam lenni, ezért tegnap délután vettem egy latex mini ruhát, a vállán szegecsekkel, kizárólag erre a célra. Harisnya, magas sarkú, party kesztyű, kész lennék. Gyorsan hívtam egy taxit és mentem Sarahért. A Skins előtt találkoztunk a többiekkel. Odacipeltem őket a hátsó ajtóhoz, mert csak itt mehettünk be. Naná, hogy hátul az a beképzelt majom biztonsági őr volt szolgálatban, akit ki nem állhattam.
  - Apa elvileg szólt. Bemennénk.
  - Én is sok mindent csinálnék, de sajnos tiltja őket a törvény. Azt is, hogy olyan szórakozóhelyre kiskorúak menjenek, ahol alkoholt árusítanak. Apukád örülne, ha bezáratnák a helyet?
  - Nem lenne túl boldog, de valószínűleg te sem, mert ugrana a munkahelyed, ami mellesleg akkor is ugrik, ha megtagadod a főnököd utasítását és nem engeded be a lányát…

  - Erre már nem mondott semmit, készségesen kitárta nekünk az ajtót.
Gyűlöltem ezt az embert, mindig valósággal harcolnom kellett a bejutásért. Na mindegy, első dolgunk volt a pulthoz menni pár pohár Martiniért olyan welcome drink gyanánt. Az a jó, hogy ha már egyszer bent vagy, hogy mindenki felnőttnek néz, így nem piszkálnak tovább a személyiddel.
 Nagyon jó buli volt, eszméletlenül éreztük magunkat, szó szerint. Szegény Sarah annyira berúgott, hogy a mosdóban a táskájába folyatta a vizet a csapból, hogy ezt elteszi későbbre, ha majd szomjas lenne. Közben Brittany összetévesztette a WC-t a csappal, így nem éppen oda hányt ahova kellett volna... Hajnali háromkor elbúcsúztunk és mindenki ment haza. Mivel sikerült a taxira félretett pénzemet elhagynom, kénytelen voltam gyalogolni. Válaszhtattam, hogy a Sunset fele kerülök, vagy átvágok Los Angeles sötét sikátorain az éjszaka közepén. A lábam fájt, fáradt voltam, haza akartam már érni és a piától elég bátor is voltam, így a rövidebb, de veszélyesebb utat választottam.

Ezek a szűk utcák nagyon hosszúak és félelmetesek voltak. Megbántam, hogy erre indultam, de most már hülyeség lett volna visszafordulni. Félelmemben kis híján futottam, hogy minél előbb kiérjek onnan. Egyszer csak valami nesz jött a hátam mögül. Lefagytam, majd lassan hátra fordultam. Semmit sem láttam, de ismét hallottam valamit. Rohanni kezdtem, ahogy csak tudtam. Nő tíz centis sarkú cipőben így még nem futott, mint én. Továbbra is hallottam a hangokat és egyre közelebb értek, hiába rohantam minden erőmből. Váratlanul egy alak termett előttem. Azonnal lefékeztem, de ő odaugrott hozzám olyan sebességgel, hogy nem hittem a szememnek. Megszorította a torkomat, úgy éreztem, mintha egy satuban lenne a nyakam. Próbáltam lefejteni a kezét magamról, karmoltam úgy, hogy a műkörmeim sorra pattogtak le rólam, de nem volt eredménye. Az alak a falhoz csapott és tovább szorított. Akkor vettem észre, hogy az a valaki egy nő, méghozzá alacsonyabb és vékonyabb nálam. Hogy a fenében lehet ennyire erős?
   Közelebb hajolt. Így egy halványan világító utcai lámpa fénye pont megvilágította az arcát. Mélyen a szemembe nézett. Gyönyörű szemei voltak, önkéntelenül is csak azt tudtam bámulni. Hirtelen összeszűkült a pupillája és annyit mondott: Marad – majd elengedett. Azonnal el akartam futni, de nem tudtam. A testem nem engedelmeskedett nekem. Ekkor a nő kinyitotta a száját és kivillantak tűhegyes szemfogai, szeme vérvörössé vált, alatta kidülledtek az erek. Arra gondoltam, hogy ez most valami vicc? Ennyire be lennék rúgva? Vagy ezt mind csak álmodom a tegnapi vámpíros film után?
  Pengeéles fogait a nyakamba mélyesztette. Borzasztó érzés volt, torkom szakadtából sikítottam, de senki sem hallotta. Fel akartam ébredni, de ez sajnos valóság volt. A szörnyeteg abba hagyta a vérem szívását, majd a körmével felvágta a saját ereit. Nem értettem, mit akar, csak remegtem mozdulatlanul. A sebzett csuklóját a számba nyomta. Nem akartam elfogadni, de mikor megéreztem vérének mennyei ízét, nem tudtam megállni, hogy ne igyak belőle. Elvette a karját és ismét átszorította a torkom.
  - Még találkozunk!
- Amint ezt kimondta, keze megfeszült, egy reccsenést hallottam és hirtelen minden elsötétült.