A történet egy Linda nevű elkényesztetett 17 éves Los Angelesi lányról szól, aki vámpírrá válik. Nem tud semmit új énjéről, irányítani sem tudja, ezért Mystic Fallsba megy, hogy segítséget találjon. A legrosszabbkor érkezik: Klaus a városban van és az áldozati rituálét akarja végrehajtani. Linda bekapcsolódik az eseményekbe, eleinte mint inkább szemlélő, később viszont főszereplővé válik, egy jóslatból kiderül, hogy nem véletlenül változott vámpírrá és sokkal különlegesebb, mint akármelyik társa. Linda jelentheti az egyetlen reményt Klaus megölésére, így az ő figyelme is a lányra szegeződik...
Nem kell "HQ" oldal, de azért legyen igényes, szeressem/ismerjem a témát, legyen kedves a szerkesztő, legyen a lap minimum 1 hónapos, legyenek rendszeres, tartalmas frissek, és képpel legyek kint. Ennyi. ^^
url: vampire-notes.gportal.hu szolgáltató: G-Portal téma: The Vampire Diaries nyitás: 2011. 06. 15. szerkesztő: Candy társ szerk.: nincs
egyéb elérhetőségek:
Twitter: @LindaGagaHooker
Nyilatkozat: Az oldal nem áll semmilyen kapcsolatban a The Vampire Diaries című sorozattal, a szereplőkkel, vagy a CW-val, ez egy rajongói oldal. Ugyanakkor a weblap minden tartalma saját írás/fordítás (a hírek CSAK külföldi oldalakról származnak), ha mégsem, a forrás fel van tűntetve. Az oldalon található képek, szövegek, egyebek a szerkesztő tulajdonát képezik, visszaélni velük, eltulajdonítani őket TILOS!
Rendőrautók szirénái hallatszottak a távolban, ezért el kellett innen tűnnünk, mielőtt itt találnak. Biztos valamelyik rendőr riasztotta őket vissza az őrsre. A serif sem akart ott maradni, félt, hogy lebukik a társai előtt, így szó nélkül jött velünk, sőt, mutatott egy hátsó kijáratot is, ahonnan kijuthattunk.
A kocsim a parkolóban maradt, így Lizével mentünk. A Salvatore házhoz tartottunk, én a kocsiban próbáltam a nőtől bocsánatott kérni, de hiába. Ez mondjuk várható volt, azok után, amiket tettem. Caroline-tól így is jobban tartottam. A birtokra érve elrejtettük a serif kocsiját, nehogy a járőrök felismerjék. Liz most nem mehetett vissza a rendőrök közé, még a végén elárulta volna magát, és megölték volna. - Beszélni akarok a lányommal, hívjátok ide! - ez volt az első mondata, amint belépett a házba. Damonnal összenéztünk, tudtuk, hogy neki is el kell majd mondani, mit tettünk. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam. - Szia, Caroline! - Szia, Linda! Mond mi van! Sikerült a mentőakciód? - Kicsit túl jól sikerült... Ide tudnál jönni a házba? - Persze, miért, baj van? - Hát... Valószínűleg gyűlölni fogsz... - Miért, mit csináltál? - Csak... Gyere ide! - Oké. - hangja bizonytalan volt. - Figyelj, anya nem volt bent az őrsön? Már lejárt a munkaideje, de még nincs itthon. - nem tudtam neki hazudni. - De... Bent volt... Ezért is gyere ide! - Úristen! Mi?! Linda, ha megölted anyámat, én... - Nem halt meg! - vágtam közbe. - Nem halt meg... - ismételtem magam halkan. - Akkor mi van?! - Gyere ide, és mindent meg fogsz tudni! - Oké, tíz perc...
Nagyot sóhajtottam, mikor letettem a telefont. Damon odalépett mellém és támogatóan a vállamra tette a kezét. - Haragudni fog rád, de majd megbékél. - Gondolod? Hisz megöltem az anyját. - Ő is tudja, milyen, mikor elvesztjük a fejünket. Ez a vámpírlétünkhöz tartozik. Meg fogja érteni. - Nagyon remélem... - meredtem Caroline anyjára, aki a kandallóban ropogó tüzet bámulta mozdulatlanul, kisírt szemekkel.
Körülbelül negyed óra múlva nyílt az ajtó és besuhant rajta Caroline. Mikor meglátta az anyját egy nagyot sóhajtott, szinte hallani lehetett, ahogy a kő leesett a szívéről. Odafutott hozzá és megölelte. Engem már a sírás kerülgetett, csak dermedten álltam, kezemet a számra tapasztva és néztem őket. Hirtelen Caroline megrökönyödött, kicsit eltolta magától az anyját, majd rémülten vizsgálta. - Itt valami nincs rendben. - állapította meg hosszú várakozás után. - Ó, hogy azt a jó kur... - nyeltem el magamban a káromkodást, miközben a plafonra vetettem a pillantásomat zavaromban. - Nem érzem a véred szagát. Nem... Nem leszek éhes, ha megölellek. Nem akarlak megölni. - sorolta a lány, hogy mit érez, vagyis, hogy mit nem érez. Ekkor, mintha megvilágosodott volna, ránk pillantott. Én és Damon zavartan álltunk és nem mertünk a szemébe nézni. - Mi a jó büdös francot csináltatok az anyámmal?! - kiabált ránk. - Nos, az úgy volt... hogy, szóval mikor én... - kezdtem el magyarázkodni, de Damon közbevágott. - Véletlenül átalakítottuk. - ezután odasúgott nekem valamit: - A rossz dolgokat mindig gyorsan közöld, nem üt akkorát. - HOGY MI??! - kiabáld Caroline azon a nagyon magas, zavaró hangján. - És mi az, hogy nem üt akkorát?! Egy ilyen dolog nem üt akkorát?! Ne sugdolózz Damon, hallak! - mind elhallgattunk, két percig senki sem szólalt meg, csak a ház felett repkedő hollók károgását lehetett hallani. - És ki volt?! - folytatta a lány idegesen. Erre egyikünk sem válaszolt, de Liz kisvártatva megszólalt. - A lány bejött az őrsre Damont keresve. Megölt ott bent mindenkit. Miután kiszedte belőlem, hol van Damon, hasba lőtt... - Te... RÁLŐTTÉL ANYÁMRA?! - Caroline, ne haragudj, nagyon zaklatott voltam, és előtört belőlem a szörny, azt sem tudtam, mit csinálok, és... - Fogd be! Te többet hozzám ne szólj! - Ekkor már egy kósza könnycsepp is megcsillant a szőke lány szemében. - Aztán ott feküdtem a földön... - mesélte tovább Liz - jött Damon és megitatott a vérével, utána veszekedni kezdtek... A sebeim begyógyultak, és a karóért nyúltam, hogy megöljem őket. Akkor a lány fellökött és minden elsötétült. Fél órája ébredtem fel... - Caroline, esküszöm utána már nem akartam bántani, de meg akarta ölni Damont ezért ellöktem, és beverte a fejét... - Azt mondtam te ne szólj hozzám! - látszott a lányon, hogy teljesen össze van törve. Csak az anyját ölelgette. Már én is sírtam, ott bőgött a három nő, csak Damon tartotta magát. - Nem akarlak látni... Tűnj innen! - folytatta Caroline. A szavai teljesen összetörtek engem. Felrohantam a szobámba. Nos, igazából nem mentem be a szobába, leültem az emeleti folyosón és onnan hallgatóztam.