Zene: Evanescence - Bring Me To Life


- �s most mit csin�ljunk? Te vagy a sz�zvalah�ny �ves v�mp�r, tal�lj ki valamit! - idegeskedtem.
   - Nem tehet�nk semmit, v�mp�r lesz.
   - �risten! Caroline meg fog �lni! - haraptam az ajkamba idegesen.
   - Ennyi? Caroline meg fog �lni? T�nyleg csak ennyit fogsz fel az eg�szb�l?
   - Damon, m�gis mi a bajod? Mit v�rsz t�lem?!
   - Azt, hogy m�rd fel v�gre a k�rt, amit magad m�g�tt hagyt�l! Ne legy�l m�r ilyen kis �nz� ribanc!

   - Igen, mert olyan �nz� dolog volt az �letemet kock�ztatni, igazad van!
   - Meg�lt�l egy csom� embert, r�ad�sul v�mp�rt csin�lt�l egy olyan valakib�l, aki a v�mp�rvad�szokat vezeti, erg� v�mp�rvad�szokkal van k�r�lv�ve! Azz� tetted, amit eg�sz �let�ben gy�l�lt. T�nkre tetted az �let�t...
   - Nem �n itattam meg a v�remmel. - mosolyogtam g�nyosan.
   - J���zus, Linda! Ink�bb takarodj haza! �s mes�ld el Caroline-nak, mit tett�l! - ekkor meg�llt bennem az �t�. Komolyabban �tgondoltam, mit fog sz�lni Caroline. Szeg�ny nagyon ki lesz bukva �s egy �letre meg fog ut�lni ez�rt.
   - Nem lehetne... esetleg... titokban tartani?
   - Mit? - n�zett r�m Damon, mint egy h�ly�re.
   - H�t Caroline el�tt, hogy az anyja v�mp�r lett. - erre Damon g�nyos nevet�sben t�rt ki.
   - Te t�nyleg ennyire h�lye vagy?!
   - Kapd be, Damon! Am�gy lehet, hogy Caroline m�g h�l�s is lesz ez�rt. V�gre van, ami �sszek�ti az anyj�val.
   - Na j�, most hagyd abba!
   - Am�gy t�ged mi�ta �rdekelnek az emberek �rz�sei? Mindig te volt�l a cs�nya, nagy, �nz� v�mp�r!
   - Ami�ta r�j�ttem, hogy tal�n jobb lehet az �letem, ha nem csak ut�lkozom �s nem pr�b�lom mindig el�rni, hogy mindenki ut�ljon, ha nem lenn�k mag�nyos, lenn�nek k�r�l�ttem sz�momra fontos emberek, �s lenn�nek �rz�seim. �s ahhoz, hogy ez kialakuljon bennem, te is hozz� j�rult�l, ez�rt is szerettem bel�d, de �gy l�tszik, most, hogy Katherine elment, te veszed �t az �nz� kis kurva szerep�t, amivel siker�lt el�rned, hogy ism�t ki�br�nduljak bel�led. - Damon hossz� monol�gja ut�n egy f�l percig nem tudtam mit v�laszolni, de azt�n nekem is megindult a nyelvem.
   - Igen?! Damon, te annyira sz�nalmas vagy! Egy labilis kis senki, aki azt sem tudja eld�nteni, kit szeret igaz�n, pr�b�lod itt el�adni a gondoskod�, �rzelmekben gazdag, h�lye hippit, pedig semmi fogalmad sincs r�la, mi az a szerelem, mert olyan r�g ki�lt�l magadb�l minden emberi �rzelmet, hogy m�r nem is eml�kszel r�juk, csak j�tszod itt az eszedet! Mindezt az�rt csin�lod, hogy pirospontokat kapj Elen�t�l, de csak k�zl�m veled, hogy � t�ged magasr�l leszar, neki Stefan kell, te maximum vibr�torp�tl�k lehetsz n�la, amig a pasija nincs itt! - a v�ge fel� egyre ink�bb emeltem fel a hangom, hogy m�g nagyobbat �ss�n a mondanival�m.
   - Na most azonnal takarodj el innen, Linda, miel�tt let�pem a fejedet!
   - Csak pr�b�ld meg! - ekkor fel�llt �s nekem rohant, de gyorsabb voltam �s a boszork�ny er�mmel felemeltem a f�ldr�l, majd a falhoz csaptam. - Szerinted engem nem �rdekel Carolnie anyja? Vagy az, hogy mi lesz ezek ut�n Caroline-nal? Az�rt arra m�r r�j�hett�l volna, hogy �n a 17 �vem alatt t�bbet t�r�dtem az emberekkel, mint te a sz�zhatvan-valah�ny �ved alatt. Sz�val ne mondd, hogy h�zzak el, mert nem megyek sehova! - �pp v�laszra akarta nyitni a sz�j�t, mikor a serif hangos h�rg�ssel, riadtan fel�lt a f�ldr�l. Damon azonnal nyugtatni kezdte, de a riadt n� pr�b�lta eltolni mag�t�l. M�g most sem fogta fel, mi t�rt�nt vele, csak azt tudta, hogy mi ketten v�mp�rok vagyunk, akik r�t�madtak. Azt�n hirtelen megmerevedett, pupill�i kit�gultak, m�ly leveg�ket kezdett venni, majd �gy t�nt, megtal�lta a furcsa szag forr�s�t. Mozdulatlanul meredt a v�rben �z� holttestekre.
   - �risten! - ki�lltott fel, mikor feleszm�lt, hogy mi is t�rt�nt vele. - V�mp�rt cson�ltatok bel�lem!
   - Nyugi, Liz, semmi baj! - csit�totta Damon.
   - Semmi baj?! Egy sz�rny lettem! - erre �n egy kicsit cs�ny�n n�ztem. - T�nkretett�tek az �letem! - kiab�lt mostm�r s�rva.
   - Nos igaz�b�l maga m�g nem v�mp�r. - v�gtam k�zbe, csakhogy fogja m�r be. Erre csak but�n n�zett r�m. - Az �talakul�s befejez�s�hez emberi v�rt kell innia.
   - NEM! SOHA! - �v�lt�z�tt hiszt�rikusan.
   - Sz�val hidegen hagyja az a sok finoms�g az folyos�n? - k�rdeztem g�nyosan, mik�zben a hull�kra mutattam.
   - �k a munkat�rsaim! A bar�taim!
   - Csak voltak.
   - Nem fogom megenni a bar�taimat. - suttogta. Ezt ink�bb a maga meggy�z�s�re mondta, mint az eny�mre.
   - Linda, fogd be! - kiab�lt r�m Damon.
   - De ha nem eszik, meghal!
   - Ink�bb a hal�l. - v�gott k�zbe a serif. - m�r �gysem �lek. Meg�ltetek. Nem fogok egy d�monk�nt �lni tov�bb!
   - Sz�val akkor a l�nya is d�mon? Vagy sz�rny? Milyen j� anya maga... - vontam fel a szem�ld�k�m.
   - Nem igaz, hogy nem tudsz kussolni! - idegeskedett tov�bb Damon. - Liz! Most figyeljen r�m! Sajn�lom ami t�rt�nt, t�nyleg. De �gy is �lhet teljes �letet. - a serif tagad�an r�zta a fej�t, de Damon gyeng�den megfogta az arc�t �s m�lyen a szem�be n�zett, ett�l a n� kicsit megnyugodott. - Nem vethet v�get az �let�nek, Liz. Hiszen ott a l�nya. Az ut�bbi id�ben k�zelebb ker�ltek egym�shoz, nem hagyhatja, hogy Caroline elvesz�tse az �desanyj�t, most, hogy ekkora sz�ks�ge lenne �nre! - A n� csak s�rt tov�bb. - Nem kell embert �lnie, soha! Mi sem tessz�k m�r. - am�g ezeket a jeleneteket n�ztem az ajt�ban �llva, a sz�vem megszakadt, elkezdtem sajn�lni a n�t �s a b�ntudatom is a felsz�nre t�rt, hisz �n tettem ezt. Ugyanakkor Damonra egyfajta csod�lattal tekintettem most. T�nyleg j� emberk�nt viselkedett. A sok �rzelem miatt m�g egy k�t k�nnycseppem is kicsordult. Damon hallotta a cseppek koppan�s�t a padl�n, �gy r�gt�n tudta, mit �rzek. Mik�zben �t�lelte a serifet, gyeng�d pillant�sokat vetett r�m, mintha azt mondan� "Semmi baj, nem haragszom, majd megoldjuk!".