Zene: <nincs aj�nl�s>

- Damon �n... - vettem egy nagy l�legzetet - sajn�lom, de nem... - arca hirtelen komorr� v�lt, tekintete �ress�, nem tudtam eld�nteni, hogy az�rt, mert nem hisz a f�l�nek, vagy mert �sszet�rt a sz�ve. Tal�n mindkett�.
   - Szo...sz�val nem?

   - Ne haragudj, de nekem ez �gy nem menne. Hisz tudom �s te is tudod, hogy szereted Elen�t, jobban, mint b�rmit a F�ld�n, �n pedig nem akarok m�sodik lenni. S�t, els� sem, ha nem lenn�k egyed�l. Ha tudn�m, hogy csak engem szeretsz... de azok ut�n amiket tett�l...
   - Ne! - k�nnybe l�badtak a szemei, ett�l megborzongtam. Sosem l�ttam ennyire k�ts�gbe esettnek, m�g akkor sem, mikor a hal�l�n volt. - Ne csin�ld ezt, Linda, k�ny�rg�m! - szinte hiszt�rikusan k�rlelt. �n csak �lltam mozdulatlanul, fogtam a kez�t, a k�nnyeim n�m�n folytak v�gig az arcomon.
   - Tudod mi�rt ut�lom az �letem, Linda? - k�rdezte. Nem feleltem, csak les�t�ttem a szemem.
   - Tudod mi�rt?! - kiab�lt r�m.
   - Mi�rt? - ny�gtem ki megrettenve.
   - Mert egy rohadt l�zer vagyok, akit senki sem szeret, mindig csak m�sodik vagyok az �cs�m ut�n, �s ha esetleg valaki meg is kedvel, azt is elcseszem. El�sz�r ott volt Katherine. Mindent, a vil�gon mindent megtettem volna �rte, de kider�lt, hogy csak j�tszott velem �s csak Stefant akarta. Azt�n j�tt Elena. �rte is tehetek �n b�rmit, akkor sem fog �szre venni soha. Most itt vagy te, szerett�l, �s tal�n m�g mindig szeretsz, de elbasztam azzal a rohadt moteles est�vel.
   - �n szeretlek Damon... �s ne mond, hogy senki sem szeret, Rose is szeretett.
   - DE MEGHALT! - ord�totta, azt�n t�rdre rogyott. N�m�n megsimogattam a fej�t �s �t�leltem, ekkor bel�mkapaszkodott, mint a kisgyerek az anyuk�j�ba, s�rt. Damon s�rt. �n is s�rtam. �gy s�rtunk mi ketten a tengerparton a holdf�nyben, amely eddig romantikus hangulatot k�lcs�nz�tt besz�lget�s�nknek, most viszont csak a dr�mai filmek szenved�sekben teli gy�szos hangulat�t tudta visszaadni.
    - Mi�rt nem �rdemlek szeretetet? �s ha v�gre r�tal�lok, mi�rt veszi el valami mindig?
    - Nyugodj meg, Damon! Szeretlek. Megoldjuk. V�g�l minden meg fog old�dni... - a v�g�t m�r suttogva mondtam, mik�zben a holdra tekintettem, mintha v�lasz v�rn�k odafentr�l. T�l sokat akarsz �s t�l sokat szeretsz. Elen�t is, �s engem is. �n hajland� lenn�k le�lni veled egy �r�kk� val�s�got, ha tudn�m, hogy �n vagyok az az egy. De amig ez nem �gy van, ne pr�b�ld becsapni se magadat, se engem. Majd az id� eld�nti. �s id�nk tuttommal van b�ven. - mosolyogtam.
    - Felt�ve, ha Klaus nem �l meg minket hamarosan...
    - Ha �gy lesz, akkor jobb is �gy. Ink�bb mag�nyosan haljak meg, mint szerelmesen �s boldogan. Akkor annyira nem fogom b�nni. - nevettem, erre v�gre � is elmosolyodott. - Ezt a besz�lget�st folytatjuk, miut�n meg�ltem Klaust.
    - H�, de biztos vagy magadban! Egoista. - viccel�d�tt, erre v�lba v�gtam.

Felt�p�zkodtunk �s vissza indultunk a t�bbiekhez, akik m�r minden�tt kerestek minket. Ezut�n hazament�nk, mert m�r nagyon k�s�re j�rt, �s holnap m�g az egyetemre is el kellett l�togatnunk. Otthon Damon ism�t bej�tt a szob�mba �s n�lam is aludt. Nem nagyon besz�lgett�nk, csak n�zt�k egym�s, am�g �lomba nem zuhantunk mindketten. M�snap mindenki sz�tlanul v�gezte a reggeli rutinj�t, tiszt�lkod�s, ev�s, egyebek, k�zben Caroline �zent otthonr�l, hogy m�r minden rendben, az anyja meg�g�rte, hogy r�nk nem fog vad�szni, �gy hazamehet�nk, ez�rt elb�cs�ztunk aput�l, hogy majd a professzor megl�togat�sa ut�n indulunk haza.
Kocsiba �lt�nk �s elhajtottunk a Politol�giai Egyetem T�rsadalomt�rt�neti szak�nak �p�let�hez. A port�n eligaz�tottak Dr. McAdams irod�j�hoz. Oda csak ketten ment�nk, �n �s Damon, a t�bbiek megv�rtak minket a f�bej�ratn�l, h�tha van valami csapda. �vatosan bekopogtunk a professzor asszony irod�j�ba.
   - Nyitva! - j�tt egy kedves, v�konyka n�i hang bentr�l. Benyitottunk, a doktor az �r�asztal�n�l �lt, tipikus egyetemi tan�r kin�zete volt, szem�veges, sz�ke, dajerolt hajjal. �pp valami sz�veget tanulm�nyozott. F�l szemmel felpillantott r�nk.
   - �n�k nem a di�kjaim, ugye?
   - Nem, mi csak... -kezdtem volna a magyar�zkod�sba, de Damon k�zbe v�gott.
   - Majd �n! - odament a n�h�z, majd megig�zte. - hoztunk egy �si azt�k sz�veget, ford�tsa le!
   - Rendben... - mondta az agymosott professzor. Damon odaadta a pap�rdarabot. - Azt �rja: Hogy megleld, mit keresel, nyughely�nek jelz�j�t a magas orsz�gban keresd, m�ghozz� a felkel� nap szent�ly�ben. Csak akkor lelhetsz v�gyaid t�rgy�ra, ha nemes sz�nd�k vez�rel, hogy megszabad�tsd vil�gunkat a fenevadt�l. Ennyi. - fejezte be Dr. McAdams. - Ez mit jelent?
    Szerintem �n �rtem. - v�gtam k�zbe. - a magas orsz�g Tibet kell, hogy legyen, mert a Himal�ja hegyeiben van, tele fens�kkal. V�gyaim t�rgya az ige, a fenevad Klaus, ez mind ok�. De mi a franc az a  felkel� nap szent�lye? - N�ztem tan�cstalanul Damonra, de � is �gy tekintett vissza r�m. A professzor sem nagyon jelentkezett, hogy tudn�. Nem is az � szakter�lete, az m�r r�g nem D�l-Amerika. - Rendben, k�sz�nj�k, mehet�nk, Damon.
    - V�rj m�g, Linda! - majd visszafordult a tan�rn�h�z. - Senkinek sem mondja el, hogy itt j�rtunk. Ha j�rna itt m�g valaki, aki megpr�b�ln� megig�zni, mint �n, azt terelje el messzire Tibett�l!
    - De Damon, ha Klaus j�n, �s megig�zi, akkor a te ig�z�sed semmit sem �r. - akad�koskodtam.
    - Viszont, ha az �regl�ny legel egy kis vasf�vet, Klaus nem csin�lhat semmit, de az �n ig�z�sem att�l m�g megmarad. - mosolygott, mik�zben McAdams csak �veges tekintettel b�multa a falat.
Damon ott hagyott neki egy fiola vasf� oldatot, hogy ebb�l minden nap cs�p�gtessen a reggeli k�v�j�ba, majd t�voztunk. Gyorsan igyekezt�nk elhagyni az egyetemet, azt�n a v�rost is. Az aut�p�lya kivezet� szakaszan m�g egyszer visszapillantottam a v�rosomra, tal�n m�g visszaj�v�k egyszer...

   M�snap d�lut�n elcsig�zva, f�radtan �rt�nk Mystic Falls-ba, mind alig v�rtuk m�r, hogy v�gre pihenhess�nk.
   - Ja am�gy, mikor elraboltak, �pp hozz�d mentem, hogy mondjam, vissak�lt�z�k. - mondtam mosolyogva Damonnek.
   - Na ezt m�r szeretem! Akkor menj haza a cuccaid�rt! Nekem m�g el kell valamit int�znem.
   - Mit? Tudok seg�teni?
   Nem, nem kell, k�szi, csak menj! -ebben maradtunk. �n hazamentem, hogy �sszepakoljam a marad�k cuccomat, � meg ment a dolg�ra. M�r vissza�rtam a Salvatore h�zba, de Damon tov�bbra sem volt sehol. Nem agg�dtam, gondoltam, m�g mindig azt a fontos dolgot int�zi. Vacsor�ztam, vagyis ink�bb uzsonn�ztam, m�g vil�gos volt, lezuhanyoztam �s bekuporogtam a TV el�. Hirtelen megcs�rrent a telefonom, Caroline volt az.
    - Linda, ki fogsz akadni! - mondta zaklatottan.
    - Mi? Mi�rt? Mond m�r!
    - Any�m�k... Megint elkapt�k Damont...
    - Mi? Most sz�rakozol?! Nem meg�g�rte any�d, hogy...
    - De igen - v�gott k�zbe - de most Damon ment az �rsre. R�rontott a rend�r�kre, hogy mit k�pzelnek magukr�l. Meg�lt k�t embert.
    - Az a barom....
    - Most hogy szabad�tsuk ki?
    - Ti sehogy, majd �n. Most nem szarakodok tervekkel, csak kihozom... - letettem a telefont. Fel�lt�ztem gyorsan �s elindultam a kocsihoz. Olyan ideges voltam Damonra is �s a rend�r�kre is, hogy most nem k�v�ntam annak a hely�ben lenni, aki megpr�b�l majd megakad�lyozni...