Zene: Natalia Kills - Acid Annie


�� Az �jjel kital�ltam, hogy fogok p�nzhez jutni. Hiszen v�mp�r vagyok, ezt ki kell haszn�lnom! D�lel�tt r�gt�n indultam is a k�zeli nagyv�rosba. A v�rosok tele vannak gazdag �zletemberekkel. El is kaptam egy-kett�t az irodah�zakban �s megig�ztem �ket, hogy havonta utaljanak p�nzt a sz�ml�mra.

B�szke voltam magamra, hogy ilyen �gyesen megoldottam az �gyet. Most m�r gy�lt a kis vagyonk�m, �gy m�r tudtam b�relni lak�st. R�j�ttem, hogy az emberek kihaszn�l�sa �r�mmel t�lt el �s enyh�ti a lelki bajaimat, viszont f�ltem, hogy nehogy egy lelketlen sz�rnyetegg� v�ljak, mint amilyen Damon, vagy Katherine.

�� Ha m�r a v�rosban voltam, vettem p�r �j ruh�t, azt�n mentem haza. Mystic Fallsban megkerestem az ingatlank�zvet�t�t, akivel tal�ltunk egy gy�ny�r�, hatalmas, renesz�nsz st�lus� h�zat n�gy h�l�val, n�gy f�rd�vel, �ri�si nappalival �s �tkez�vel. Nem volt akkora igyan, mint a Salvatore birtok, de el�g nagy h�z volt. �s j� vil�gos: mindenhol a feh�r �s b�zs sz�nek domin�ltak. El�g dr�ga volt a b�rleti d�j, tal�n a legdr�g�bb a v�rosban, de nem �rdekelt, kivettem.
�� Ezut�n sietnem kellett, mert Bonnie v�rt r�m a var�zslatgyakorl�ssal. �rta sms-ben, hogy ma ne hozz�juk menjek, hanem a r�gi, szellemj�rta h�zhoz. Nem �rtettem, mi�rt h�v oda, mikor tudja, hogy azok a szellemek nem l�tnak sz�vesen. A h�z el�tt v�rt r�m. Leparkoltam, kisz�lltam a kocsib�l �s csak �rtetlen�l b�multam a l�nyra.
��
�� - Na Linda! �gy gondolom, itt az id�, el�g felk�sz�lt vagy m�r.
�� - Id�? Milyen id�? – �rtetlenkedtem.
�� - Az�rt j�tt�nk ide, hogy az itt l�v� boszork�nyok szellemeit magadba sz�vd.
�� - Mi? Minek?
�� - Mert mire el�g er�d lenne Klaust meg�lni, az bele telne 70-80 �vbe. Van annyi id�d? Viszont ha magadba sz�vod a szellemeket, az erej�k is a ti�d lesz, �gy az er�d r�gt�n megn� annyira, hogy ak�r m�r holnap v�gezhetsz Klaussal.
�� - Ok�, akkor csin�ljuk. – egyeztem bele, mik�zben elindultam a h�z fel�.
�� - V�rj! �k nem hajland�k egyes�lni senkivel. Megpr�b�lnak majd meg�lni, vagy ir�ny�tani, ez�rt koncentr�lnod kell. Ez�rt gyakoroltunk egy h�napig.
�� - Rendben. De most a fr�szt hoztad r�m. – s�hajtottam. – De m�gis hogy veszem r� �ket az egyes�l�sre?
�� - �rtam egy ig�t. Ezt kell elmondanod. – A l�ny a kezembe nyomott egy kis pap�r fecnit valami latin sz�veggel.
�

Elindultunk a h�zba. Amint bel�pt�nk hatalmas huzat lett, az eg�sz h�z nyikorgott, mintha tudt�k volna, mire k�sz�l�nk. Felment�nk az emeletre, ahol Bonnie meggy�jtotta a gyerty�kat �s k�rbe rakta �ket. Hirtelen suttog�st hallottam. A szellemek voltak, azt mondt�k, t�njek el, vagy baj lesz, de nem mozdultam. – Nem megyek sehova! – Amint ezt kimondtam, a gy�r�m megsz�nt m�k�dni �s a besz�r�d� napf�ny elkezdte felperzselni a b�r�met. Sz�rnyen f�jt, torkom szakadt�b�l sik�tottam. K�zben Bonnie mormolt valamit, �gy a gy�r� ism�t norm�lisan m�k�d�tt.
�� - Gyer�nk Linda, csin�ld! Nincs sok id�nk! – mondta, mik�zben le�ltetett a k�r k�zep�re.
� �- Aperiesque ostium hoc mihi manes, hoc ego precipio quod animae damnatorum coalescere mea! – mondtam, de semmi hat�sa sem volt.
�� - Mondd �jra! Addig mondd, m�g nem m�k�dik! Koncentr�lj!
�� - Aperiesque ostium hoc mihi manes, hoc ego precipio quod animae damnatorum coalescere mea! – mikor ism�t kimondtam, hatalmas forg�sz�l keletkezett a szob�ban, mint egy mini torn�d�. Felt�pte a parkett�t �s apr�, hegyes darabokra z�zta, majd hirtelen a kis fadarabok fel�m kezdtek rep�lni a sz�llel. �ssze-vissza vagdost�k a b�r�met, belesz�ntottak a h�somba �s pr�b�ltak a sz�vemig hatolni. Mivel ez fa volt, ez�rt el�g hat�sosnak bizonyult. Rettent�en f�jt, sik�tani akartam de nem lehetett, mondanom kellett:
�� - Aperiesque ostium hoc mihi manes, hoc ego precipio quod animae damnatorum coalescere mea! – k�zben Bonnie pr�b�lta elh�r�tani az ellenem ir�nyul� t�mad�sokat. A h�z m�r nagyon d�b�rg�tt, a falak megrepedtek a plafon kezdett beszakadni, nem volt biztons�gos, �gy mondtam Bonnie-nak, hogy menjen, de nem akart otthagyni. A szellemek pr�b�lt�k elterelni a figyelmemet, mindenf�l�t suttogtak a f�lembe.
�� - Akkor is az van, amit �n mondok! �n vagyok a kibaszott egyenes�g� lesz�rmazott! – �v�lt�ttem, majd kiab�lva, harciasan mondtam az �tok sz�veg�t. Erre a gyerty�kb�l hatalmas l�ngcs�v�k csaptak ki �s elkezdt�k �getni a l�bamat. A lelkek mindent megtettek az�rt, hogy meg�ljenek. F�jdalmamban m�gegyszer m�ghangosabban elmondtam az �tkot, mire hirtelen csend lett, a gyerty�k elaludtak, a sz�l el�llt �s m�r a sugdos�st sem lehetett hallani. Siker�lt. Mindketten megk�nnyebb�lten s�hajtottunk.
�� Megk�nnyebb�l�sem nem tartott sok�ig, mert a fejem majd sz�trepedt a f�jdalomt�l, hallottam, ahogy a szellemek az agyamban besz�lnek, �reztem, ahogy elernyednek a v�gtagjaim, kezdt�k �tvenni felettem az ir�ny�t�st.
�� - Bonnie, fuss! – kiab�ltam utols� er�mmel, de addigra m�r felemelkedtek a f�ldr�l �s k�r�l�ttem minden t�rgy velem egy�tt lebegni kezdett. Bonnie m�g id�ben kimenek�lt a lak�sb�l, mert ism�t j�tt az a sz�lvihar, de most t�zforr� volt �s �n voltam a k�zpontja. Az �get� leveg� leperzselte a falakr�l a tap�t�t, a fabutorokat �s minden �ghet�t felgy�jtott, a falakat pedig �sszez�zta. Olyan forr�s�g volt bent, hogy ha l�legeztem volna, bel�lr�l �gett volna meg a t�d�m, �gy visszatartottam a leveg�t. Egyszer csak egy hatalmas robajjal leszakadt a tet� a t�mfalak pedig kid�ltek �s �sszemorzsol�dtak. M�r nem is a h�zban voltam, ugyanis az leomlott k�r�l�ttem. A sz�l m�g nagyobb lett, az �p�letb�l m�r csak a t�bbsz�z t�gla maradt, amik k�rbe-k�rbe sz�guldoztak. Hamarosan egy torn�d� keletkezett, aminek �n a k�zpontj�ban voltam. Pr�b�ltam le�ll�tani, de a testem nem engedelmeskedett; a szellemek ir�ny�tottak �s most meg akartak �lni, hogy kiszabaduljanak.
�� Akkor Bonnie egy �r�lt l�p�sre sz�nta mag�t. Beugrott a torn�d�ba nem t�r�dve a t�rmel�kekkel, amik meg is �lhetik. Valahogy ir�ny�totta a rep�l�s�t �s k�zel f�rk�z�tt hozz�m. Mikor el�rt megragadott �s r�mkapaszkodott. Kez�t a homlokomra tette �s valami var�zsig�t kiab�lt hangosan. Ez eltartott p�r percig, de mikor v�ge volt megsz�nt a torn�d�, majd lezuhantunk. A l�ny tomp�totta az es�st egy �jabb var�zslattal. �jra �reztem a l�bam, a kezem, mindenem, a hangok megsz�ntek az agyamban, �jra �n lettem a f�n�k a saj�t testemben. K�r�ln�ztem. A hatalmas h�z hely�n most nem volt semmi, m�g romok sem, mert minden porr� z�z�dott. Csak a t�glav�r�s porfelh� jelezte az �p�let hely�t.
�� - Ok�, megvan! – mondta el�gedetten Bonnie. – De most ne nagyon haszn�lj sok er�t, mert ism�t �tveheti feletted a hatalmat. Folyamatosan kell hozz�szoktatni magad!
�� - �rtem. Ez durva volt. Menny�nk haza! – mondtam zih�lva. Bonnie hangosan felnevetett.
�� - Rendben, menj�nk!